Panda csík
Yaoshania pachychilus
A panda csík egy igazi ínyencfalatnak számít a hazai akvarisztikában. Bár 1980-ban leírták, európai akváriumokba csak úgy 2010 környékén jutott el. Az első magyar nyelvű, akvarista irodalmi említése 2013-ban, az Akvárium Magazin egy cikkében történt: ekkor nálunk még beszerezhetetlen fajként írták le. Külföldön is kuriózumszámba ment ekkortájt, elvétve importálták. 2013-ban Nagy-Britanniában akár 30-40.000 Ft-nak megfelelő összeget is elkértek egy példányáért (természetesen mára már mérséklődött a hal ára).
Több okból is egy rendkívül különleges díszhalról van szó. Bár alkata első ránézésre inkább a kövicsíkok rokonsági körére hasonlít (pl. Schistura sp.; Nemacheilidae család), valójában a palacsinta algázók közé tartozik, a Balitoridae család tagja. Külseje szemet gyönyörködtető, a kontrasztos fekete-fehér minta, és kínai elterjedése miatt joggal kapta a panda csík elnevezést. Azt azonban ne feledjük, halaink csak ivarérettségük eléréséig tartják meg ezt a panda-szerű mintázatot, később hátuk szürke lesz, oldaluk pedig piszkosfehér alapon sötétszürkével mintázott, egyfajta láncszerű, kissé szabálytalan mintát követve. Kifejlett korukra a 6 cm-t is elérhetik.
Az elmúlt években, ahogy jobban megismertük a hal tulajdonságait, táplálkozási szokásait, egy akvaristák által nagyra értékelt tulajdonság is kiderült róla: kiváló algaevő! Korai szakirodalmakban még fellelhető, hogy inkább állati eredetű táplálékot fogyaszt, ám ez helytelen: bár természetesen megeszi a kisebb lárvákat, férgeket és gerincteleneket, étrendjének döntő részét algák és biofilm teszi ki. Erre halaink táplálásánál is ügyeljünk, hiszen a túl sok állati fehérje megbetegítheti emésztőrendszerüket, szükséges a növényi eredetű kiegészítés. Egyúttal viszont remek hír az algás akváriumok számára is: a különféle algák javarészével remekül elbánnak e kis vízi pandák – s színükkel ellentétben ez idősebb korukra sem változik! Persze a durva ecsetalga ellen nem tudjuk bevetni őket, viszont a különböző bevonatos algák, sőt, fonalas algák ellen is kiválóak, a növények leveleiről, kövekről és üvegről is szorgalmasan takarítanak.
Békés halak, jóformán bármilyen olyan fajjal társíthatóak, mely nem tesz kárt bennük, nem zavarja őket és környezeti igényeik is hasonlóak: különösen jó társításnak számítanak egyes dánió fajok. Szigorúan véve nem csapathalak, inkább laza kötelékekben élnek, kb. 4-5 példány együtt tartása javasolt.
Élőhelye Dél-Kína, Guangxi Zhuang tartomány, ahol csak néhány hegyvidéki folyóból ismert. Gyors folyású, jellemzően sekély patakok, folyócskák lakója, ahol a víz rendkívül tiszta és oxigénben nagyon dús. Főleg kavicsos, sziklás medrű élőhelyeken fordul elő, ahol a vízi növényzet gyér, ennek ellenére akváriumokban szívesen pihen a növények levelei között is. Élőhelyén a hőmérséklet 15 és 24 °C között változik, akváriumban hosszabb távon a 20-24 °C ajánlható. A túlságosan meleg vizet nem viseli jól, ezt mindenképpen kerüljük!
A középkemény (kb. 10 nk°), semleges kémhatású (7-7,5 pH) víz felel meg leginkább tartásához. Bátran áramoltassuk vizét erősebben is, és szűrjük alaposan, kimondottan erős szűrést igényel! Az oxigénellátásra is nagyon figyeljünk, mindenképpen szüksége van levegőztetésre, lévén erősen oxigéndús vizekből származik. Az oxigénhiányra szállítása során is ügyelni kell, de elővigyázatossági okokból kerülendő a zacskó tiszta oxigénnel való feltöltése: mivel csíkféle, némi oxigént képes megkötni bélfalán keresztül is, akárcsak a díszcsíkok vagy a legtöbb harcsafaj, s ezen halaknál inkább levegővel vagy oxigénigényesebb fajok esetén levegő és tiszta oxigén keverékével tanácsos csomagolni. A bomlástermékeket nem viseli jól, akár hetente cseréljünk legalább 30%-ot akváriumának vizéből és csak már egy ideje üzemelő, érett akváriumba telepítsük őket! Tartása kb. 50-55 litertől már ajánlható.
A Vörös Lista nem tartja számon a fenyegetett halak között, Kína azonban igen, a védett fajok listáján szerepel. Egy populációja nemzeti parkban él, de a többi állományt a túlhalászat fenyegeti, hiszen egyre nő iránta a kereslet, illetve az élőhelypusztítás, vízszennyezés is komoly fenyegető forrás. Akváriumi tenyésztéséről már lehetett híreket hallani, de rendszeres szaporítása még nem megoldott, a kereskedelembe kerülő példányok java része vadon fogott. Fontos lenne mihamarabb tenyésztésbe vonni, mielőtt állományai vészesen megritkulnak.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)