A múlt héten postai úton levelet küldtünk a kereskedelmi partnereinknek, amiben arról fejtettük ki a gondolatainkat, hogy a hazai akvarisztika megmentése és éltetése érdekében mindannyiunknak, akik ebben a szakmában tevékenykedünk, egy közös cél érdekében kellene összehangolnunk a tevékenységünket. Ezt a levelet most a honlapunkon is megosztjuk és nyilvánossá tesszük abban a reményben, hogy az akvaristák is minél nagyobb számban magukévá teszik ezt a gondolatot. Annak is nagyon örülnénk, ha ezek a "gondolat-magok" más szakmákban és az élet más területein megjelennének és "kicsíráznának"...tehát osszák meg bátran bárhol!
----------------------------------------------------------------------------------------------
Óvjuk a magyarországi akvarisztikát!
Az utóbbi években sok kereskedő kollégától halljuk azt, hogy „nincs vevő”, „egyre rosszabb minden”, „mi lesz így velünk”, stb. Mi is tapasztaljuk, hogy pl. a 10-15 évvel ezelőtti helyzethez képest manapság nagyságrendekkel többet kell dolgoznunk, nagyságrendekkel több árut és pénz kell megmozgatnunk és megforgatnunk pusztán ahhoz, hogy életben maradjunk. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy igenis van „vásárlóerő”, mert vannak olyan szaküzletek is, akik túlnyomórészt elégedettek az éves forgalommal, ami ráadásul növekszik is.
Vajon mi a baj, mi a probléma? Vajon rosszul csinálunk mindent, avagy minden, ami rossz, az tőlünk független dolog? Esetleg „is-is”? Tehetünk-e valamit a helyzet jobbításáért, vagy csak áldozatként el kell szenvednünk a hazai akvarisztika leépülését?
Az ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani a magyarországi akvarisztika „részeivel”, vagyis a nagy- és kiskereskedőkkel, a hazai gyártókkal és az akvaristákkal. Ezek újszerű gondolatok a magyar gazdaságban, ezért szerintem természetes az, ha esetleg csak többszöri elolvasás és átgondolás után érthető-érezhető meg a lényege…
Azt gondolom, hogy mindazt, amit a MAGYAR AKVARISZTIKA (így, nagy betűkkel!) jelent, egy egységes egésznek kellene tekintenünk, benne magunkat pedig (nagykereskedőket, kiskereskedőket, gyártókat, akvaristákat és még mindazokat, akik benne valamit tevékenykednek) a MAGYAR AKVARISZTIKA részeinek, vagy pontosabb megfogalmazással élve a „szerveinek” kell gondolnunk!
Az elmúlt években megismerkedtem az ősi civilizációk világképével, ami szerint a Világmindenségben minden mindennel összefügg, és minden kisebb és nagyobb dolog gyakorlatilag ugyanazon az elven működik, csak ezt felszínes látásmóddal nem könnyű felfedeznünk. A Világmindenség szerves egységként való működéséről a „szerves társadalom” világkép megismerésével szerezhetünk információkat. Ha igaz az, hogy minden ugyanazon elvek szerint működik, akkor egy társadalom is akkor működik jól, ha úgy működik, mint pl. az emberi test. Ez a következőt jelenti: ahogyan az emberi test sejtjei, szövetei, szervei úgy járják be a saját fejlődésük és kiteljesedésük útját, hogy az összehangolt működésük eredménye egy őket oltalmazó és összetartó test legyen, ugyanúgy a társadalom részeit, vagyis az emberek közösségeit és azok gazdaságát is úgy kell összehangolni, hogy az eredménye egy őket oltalmazó és összetartó állam legyen.
Arra a felismerésre jutottam, hogy szükséges lenne a fenti elveket a MAGYAR AKVARISZTIKÁRA is alkalmaznunk, ha azt szeretnénk, hogy ÉLJEN és oltalmazzon minket, az alkotórészeit, illetve, szerveit!
Ahhoz, hogy ezt működésbe hozzuk, a MAGYAR AKVARISZTIKÁRA teljesen másként kell tekintenünk, mint ahogy eddig: a MAGYAR AKVARISZTIKÁT egy „élőlényként” kell elképzelnünk! A vezető tudósok az ilyen, nem valós élőlényeknek a „szuperorganizmus” nevet adták. Ekkor azonban magunkra, akik a MAGYAR AKVARISZTIKA részei vagyunk, úgy kell tekintenünk, hogy mi vagyunk ennek a szuperorganizmusnak a szervei! És még egy dologra szükség van: ki kell nyilvánítanunk magunkban, hogy továbbra is az a szándékunk, hogy a MAGYAR AKVARISZTIKA biztosítsa a megélhetésünk és a boldogulásunk lehetőségeit! Ez egyfajta hűségeskü a szuperorganizmus szervei részéről a szuperorganizmus felé: ha ezt kinyilvánítjuk, akkor nagy valószínűséggel nem teszünk olyat, ami pusztítaná, hiszen akkor mi, a szervei is vele pusztulnánk!
Azt gondolom, ha ezt megértettük, és eldöntöttük, hogy ezt szeretnénk, akkor már mindannyiunk közös céljává a szuperorganizmus életben tartása és működtetése vált. Ezt ma már „fölérendelt cél”-nak nevezi néhány vezető kutató. Ez a szemlélet-váltás azt eredményezi, hogy semmiképpen sem lehet pl. az az egyéni célunk, hogy minél hamarébb és minél többet keressünk bármi módon a MAGYAR AKVARISZTIKÁBÓL, mint valami élősködők, vagy az, hogy a tevékenységünk egy másik „szerv” elhalásához vezessen, hanem a legelemibb létérdekünk az, hogy minden tevékenységünket összehangoljuk a fölérendelt célunk érdekében, és segítsük, támogassuk egymást.
A következő lépések már szinte saját maguktól megmutatkoznak, ha felismertük, hogy ennek a szuperorganizmusnak a szervei vagyunk. Ha éltetni szeretnénk, akkor nem hozunk ÖNCÉLÚ döntéseket, hanem azt is figyelembe vesszük, hogy mire van szüksége a MAGYAR AKVARISZTIKÁNAK a fejlődéséhez. Ha pl. a magasabb bevétel elérése céljából az egyik szerv kicsit „átvág” egy másik szervet (pl. egy vásárlót vagy kollégát), akkor az akvarisztikai tevékenység valakinek nem örömet, hanem bosszúságot okoz, és ez nem éltető és előremutató… Hosszabb távon, többször ismétlődve sorvadást, majd elhalást okoz vagy azzal, hogy a csalódott akvarista felszámolja az akváriumát, vagy másik kereskedőtől vásárol. Ha a csalódott akvarista felszámolja az akváriumát, az azt jeleni, hogy a MAGYAR AKVARISZTIKA egy kis szerve elhalt, ha pedig másik kereskedőtől vásárol, az meg azt, hogy az a szerv (a kereskedő), akitől elpártolt, „energiaszegény” állapotba került, és mint egy valódi testi szerv, idővel el is halhat. Ezek közül mindegyik pusztítóan hat a MAGYAR AKVARISZTIKÁRA.
Ezzel szemben, ha a másik „szerv” valós igényeinek a megismerése és a kielégítése az őszinte szándékunk, akkor valóban azt adunk és pont annak a másik „szerv”-nek, ami a növekedését, a kiteljesedését segíti.
Ennek a szemléletmódnak a gyakorlatba ültetését szerintem úgy kell kezdenünk, hogy a döntési helyzetekre érvényes, eddigi iránymutatást lecseréljük. Eddig nagyjából úgy döntöttünk, hogy „azt a megoldást választom, ami nekem a legjobban megéri”, és talán már sejthető, hogy ez a MAGYAR AKVARISZTIKA „élete” szempontjából nem támogató. Ha e helyett a jövőben a döntési helyzetekben úgy döntünk, hogy „azt a megoldást választom, ami a többi szerv kiteljesedésének a legjavát IS szolgálja”, akkor összehangolhatjuk a tevékenységünket a többi szerv tevékenységével, és így mindannyian a fölérendelt cél teljesülése érdekében cselekszünk: a MAGYAR AKVARISZTIKA újra és újra energiát kap tőlünk azzal, hogy a benne részt vevő emberek folyamatosan elégedettek lesznek és örömöt, megértést, törődést éreznek. Fontos megjegyeznünk az új iránymutatásban benne lévő „IS” szót! Ez a fajta hozzáállás NEM azt jelenti, hogy feladom a saját érdekeimet, hanem azt, hogy összehangolom azt a többi szerv érdekeivel! Mindig a saját érdek teljesülése az elsődleges, de ez nem történhet más szervek érdekeinek a rovására vagy azok figyelmen kívül hagyásával! A jó megoldás kiválasztását tanulnunk kell, nem biztos, hogy rögtön tökéletesen sikerülni fog. A gyakorlat teszi a mestert… Tisztában vagyunk azzal, hogy mi, a „DÁNIÓ”, sem mindig így gondolkodtunk és cselekedtünk a 23 éves történetünk (fejlődésünk) során. Bizonyára voltak olyan döntéseink, amik nem örömet és elégedettséget okoztak valamelyik partnerünknek (vagy kollégánknak), de úgy érezzük, hogy mostanra a fejlődésünk során eljutottunk oda, hogy meghozzuk azt a döntést, hogy példává szeretnénk válni.
MI MOSTANTÓL ÍGY MŰKÖDÜNK. Még mi is csak tanuljuk ennek a szemléletmódnak a gyakorlatba ültetését, kérjük, segítsen benne bárhogy!
(Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon milyen lenne az életünk, ha az egész gazdaság és az egész emberi közösség így, összehangoltan, egymást támogatva, segítve működne… Vajon hogyan működne egy család, ha minden „szerve” szuperorganizmusként tekintene rá?)
Ezeket a gondolatokat más szakmákban, vagy vállalkozásokban is működésbe lehetne (sőt, kellene!) hozni mielőbb…Egy szebb, örömtelibb, a kiteljesedésünket támogató rendszert sohasem egy párt vagy kormány fog bevezetni, hanem MI, AZ EMBEREK!
Egy alulról felépülő rendszert nem lehet „felülről” kibocsátott „törvényekkel” működtetni. Ez azt jelenti, hogy pl. én nem tudom megmondani, hogy Ön mikor mit tegyen. Ha már tudja a fölérendelt célt, és Ön is elkötelezte magát mellette, akkor a józan paraszti eszére hallgatva mindig tudni fogja, hogy mi a helyes! Bármikor hozzákezdhet Ön is a változáshoz, mert semmilyen anyagi eszköz nem kell hozzá, és nincs veszíteni valója sem…
(A még tökéletesebb megértést nagyban segítheti, ha áttanulmányozza a www.szervestarsadalom.info honlapon megosztott gondolataimat.)
(Ezt a levelünket eredetileg postai levélként küldtük el a partnereinknek. Minden borítékba tettünk egy darab 5 filléres pénzérmét, amit egy nála sokkal nagyobb méretű, szögletes műanyag védőkapszulában helyeztünk el.)
… A borítékban talált ajándék egyfajta szimbólum: az 5 filléres „kis pénz”, ráadásul 1992. október 1-től már nem is érvényes. A műanyag védőkapszula formája meg nem illeszkedik hozzá… Tekintsünk rájuk úgy, hogy innen indulunk! Hiszem, hogy ha összefogunk a MAGYAR AKVARISZTIKA megmentéséért, akkor sokkal nagyobb címletű és érvényes pénzérmék fognak hozzánk áramlani… és MINDEN kerek lesz!
Nosza, ugorjunk neki!
Tatabánya, 2015. május 11.
Szeretettel és tisztelettel üdvözlöm Önt:
Pataki Antal
ügyvezető