A "DÁNIÓ" kérésére Liziczai Márk összeállított egy listát azokról a közismert díszhalakról, amelyeknek az állománya az eredeti élőhelyükön jelentősen lecsökkent. Az írást több részletben tesszük közzé, és a megjelentetésével az is a célunk, hogy bizonyos szempontok megváltozzanak a hazai akvarisztikában.


  Törpe gömbhal (Carinotetraodon travancoricus)


Néha még én is meglepődök, amikor az IUCN kiad egy-egy frissítést a fajok állományainak felmérésekor, s nem volt ez másként a törpe gömbhal esetében sem. 2013-as, friss adatok alapján dolgozva a faj már a sérülékeny kategória tagja, és ott is sajnos eléggé negatív értékelésű, sőt mi több, egyes szakértők szerint egyenesen veszélyeztetett. Az élőhelyeinek tönkretétele és rombolása nagyon komoly fenyegetést jelent. Ide tartozik például az erdőirtás és a gátépítés is, ami egy nagyon gyakori metódus lelőhelyén. Sajnos emellett szintén az egyik legsúlyosabb fenyegetést az akvarisztika jelenti a faj számára. Akváriumban szinte egyáltalán nem tenyészthetőek, ezért a kereskedelembe jutó példányok döntő többsége vadon befogott egyed, ami tovább súlyosbítja megritkulásukat. E tendenciát figyelembe véve, és az elmúlt 5 évet monitorozva a szakértők úgy vélik, hogy 5 éven belül populációinak akár 40%-a is eltűnhet. Talán itt lenne az ideje végiggondolni, melyik gömbhal-fajok azok, amiket megéri tartani, s melyek amelyeket kevésbé (hasonló habitusú a Carinotetraodon lorteti – thaiföldi gömbhal is, mely gyakori faj, így ha őt gondoznánk gyakrabban, és odafigyelnénk, hogy ne ritkuljon meg, akkor időt nyerhetne a törpe gömbhal állománya a stabilizálódásra, de bármely faj tenyésztési módszereinek kidolgozása is hathatós segítség lenne…).

 Madagaszkári kalászhal (Bedotia madagascariensis)
Sajnos e faj azonosítása gyakran pontatlan, ugyanis a Bedotia geayi-nak nevezett faj gyakorlatilag minimális vörös mintát mutat és elvétve kerül forgalomba, egyébként magyar elnevezése – vörösfarkú kalászhal – is megtévesztő. A B. geayi sérülékeny, míg a nálunk gyakrabban beszerezhető Bedotia madagascariensis csekély kockázatú. Jelen pillanatban is csökkenő tendenciájúak populációi, a 2004-es felmérések értelmében fő fenyegető kockázat az élőhelyek elvesztése és az erdőirtás okozta pusztulás. Sokan sajnos abba sem gondolnak bele, hogy az esőerdők pusztítása a több száz szárazföldi állat mellett a vízi fajokat is fenyegeti. Egyedül azért nem volt tekinthető sérülékenynek a faj, mert több különböző lelőhelyen is rátaláltak a kutatók

 

(A sorozat rövidesen folytatódik...)

A pontos fajvédelmi státuszok, számadatok az IUCN Vörös Listájának alapján kerülnek említésre: www.iucnredlist.org