Türkizkék szivárványhal (Melanotaenia lacustris)Szintén gyakran tartott, és kifejletten ragyogó színezetű kalászhalfajunk a türkizkék szivárványhal, vagy származása alapján angol nyelvterületen Kutubu-tavi szivárványhal. Sajnos manapság már a sérülékeny fajok listáján kell őt is említenünk. Teljes elterjedése az új-guineai Kutubu-tóra korlátozódik, így már a szűk elterjedés is fenyegető tényező. Megritkulásáért az eresztőhálós halfogás, illetve a megnövekedett motorcsónak-forgalom okolható, de számottevően szerepet játszik az olajfúrás és a fakitermelés is, melyek mind-mind károsítják a lelőhelyeket. Sajnos akvarisztikai célokra is még mindig befognak a fajból. Már a ’90-es években is a sérülékeny kategóriába tartozott.
Lazacvörös szivárványhal (Glossolepis incisus)Régóta tartott szivárványhalunk, melyről ugyancsak elmondható, hogy impozáns színeket ölt kifejlett korában. Türkizkék kalászhalakkal együtt tökéletesen kiegészítik egymás színeit, nem véletlen hát, hogy az akvaristák által keresett halakról van szó. Az sem véletlen viszont, hogy itt említem, ugyanis e hal természetes állományát is veszély fenyegeti, sérülékeny faj. Egyedül a Sentani-tóban honos, endemikus. Legfőbb fenyegető tényező, hogy a pápua új-guineai tó környéke egyre sűrűbben lakott, és a lakosság gyakran a vízbe ereszti a szennyezőanyagokat, szennyvizet. A szivárványhalaknál a kristálytiszta víz fontos kritérium – akváriumi tartásuk során is – éppen ezért a vízszennyezést nagyon rosszul viselik. Emellett sajnos a biotópidegen halak, ragadozók, mint amilyen a békaharcsa, a nílusi tilápia vagy a különböző gurámik és pontyfélék szintén tizedelik állományait vagy károsan hatnak élőhelyére. Szerencsére az akváriumi célú begyűjtést nem említik a legfőbb fenyegető tényezők között, de mindenképp kerüljük a vadonfogott egyedek gondozását, mivel ezzel a faj veszélyeztetetté válását segítjük csak elő.
(A sorozat folytatdik!)
A pontos fajvédelmi státuszok, számadatok az IUCN Vörös Listájának alapján kerülnek említésre: www.iucnredlist.org