Nagytestű algaevők (3. rész)
Amazonasi algaevőharcsa
A Pterygoplichthys-fajok szinte kivétel nélkül hatalmas termetű, szobai akváriumokba alkalmatlan vértesharcsák. Az előzőekben két közismert fajukkal, a plekóval és a gibbicepszel már megismerkedtünk, a folytatásban pedig a hazánkban az utóbbi években viszonylag rendszeresen beszerezhető rokonnal folytatnám, ami nem más, mint az amazonasi algaevőharcsa.
Tudományos neve Pterygoplichthys joselimaianus, az L-számok sorozatában pedig egy igen kitüntetett helyen szerepel: ő ugyanis a legelső faj, mely megnyitja az L-es harcsák sorát, kódja L001. (Egyébiránt az L022 kód is őt takarja). Hosszú éveken keresztül a kereskedelem nem igazán különböztette meg őt a gibbicepsztől, így általában gibbicepszként kerültek forgalomba. Bár való igaz, hasonlítanak egymásra, bizonyos bélyegek alapján egész egyszerűen elkülöníthetőek. Míg a gibbicepszek világos alapon kerek, sötét foltokkal tarkítottak, addig a P. joselimaianusok sötétbarna, csokoládészínű alapszínezetűek. Ezen szabálytalan, kisebb pálcika alakú foltok helyezkednek el, melyek világosak, sárgásbarnák – krémszínűek lehetnek, úszóikon pedig hasonló színnel foltsorokká rendeződnek. A Pterygoplichthys gibbicepstől így egy csapásra meg tudjuk különböztetni őket, van azonban két rokon faj, melyekhez megszólalásig hasonlítanak: a Pterygoplichthys parnaibae és Pterygoplichthys litturatus. A P. litturatus sokkal sűrűbben mintázott a világosabb színű csíkokkal, és esetében az úszókon sem találunk foltsort, hanem ott is csíkozottságot látunk. A hasoldal is szabálytalanul csíkozott, míg a P. joselimaianus esetében inkább folt alakú a minta. A P. parnaibae egyfajta köztes mintát mutat. Idősödve egészen sűrűn szabálytalanul csíkozottá válik, fiatalon még inkább a joselimaianus küllemét mutatja. Hátúszóján azonban olyan szabályos rendbe rendeződő foltsorokat nem találunk, hol csíkká olvadnak össze, hol szabálytalanabb elhelyezkedésűek, sőt, van, ahol sugárirányú csík jelenik meg.
Ahogy az amazonasi algaevőharcsa neve sugallja, az Amazonas vízrendszeréből származik. Azonban közel sem terjedt el széles körben az Amazonasban, hanem azon belül kizárólag a Tocantins medencéjéből ismert, típuspéldánya az Araguaya folyóból származik. A P. parnaibae tudományos nevéhez hűen a Parnaíba medencéjéből, míg a P. litturatus pedig a Madeira-medencéből származik, így a három hasonló faj élőhelye szépen elkülönül egymástól.
Tartástechnológiailag az amazonasi algaevőharcsára ugyanaz igaz, mint a gibbicepszre. Kifejlett kori mérete 30-40 cm között változik, számára is legalább 350-400 literes akvárium szükségeltetik. Mint más Pterygoplichthysek, úgy ők sem túl kiváló algaevők: szintén inkább biofilmet, dögöket, szerves maradványokat és fakérget rágcsálnak. Ideális étrendjük is változatos: harcsatabletták, szúnyoglárva, forrázott zöldség és uszadékfa is szerepeljen menüjükön, hogy egészségesek maradjanak. Egyéb tartástechnológiai kérdésekben a gibbicepsz esetében megismertek követendőek.
Az elmúlt évek során kissé ismertebbé vált, egyre több kereskedés különbözteti meg őket a klasszikus vitorlás óriás algaevőharcsától. S bár külleme magával ragadó és jól beszerezhető, e faj esetében is csak azt tudom tanácsolni, hogy ha nincs kellőképp nagy akváriumunk, inkább válasszunk kisebb termetű harcsafajt: ancit, lorikáriát, Otocinclust vagy Hypancistrust, Peckoltiát.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)
