Kék dánió
Danio kerri
A kék dánió egy mutatós és barátságos, könnyen tartható dánió, ennek ellenére mind a hazai, mind a nyugat-európai akvarisztikában viszonylag ritkább fajnak számít. Nálunk elmondható, hogy sajnos csak elvétve kerül forgalomba, viszont ha lehetőségünk van rá, érdemes beszerezni egy kisebb csapatot belőle, mert nagyon szép kiegészítője lehet akváriumunknak.
A kék, vagy ritkán használt nevén bambuszdánió 1931 óta ismert, Dr. A.F.G. Kerr, ír botanikus után nevezték el, aki sokat munkálkodott Thaiföldön. Fajunk is thaiföldi származású, leggyakoribb Délnyugat-Thaiföldön, de a Maláj-félsziget számos más pontján is megtalálható, aránylag gyakori fajnak számít. Erdei folyók és patakok lakója, inkább kavicsos-sziklás helyeken fordul elő, mintsem gazdag növényzetű szakaszokon, de a parti és vízbe lógó növényzet természetesen jelen van, ami búvóhely gyanánt is szolgál halainknak.
4-4,5 cm-es testhosszt ér el, 60-65 litertől már tartható faj. Alapszíne kékes, a megvilágítástól függően kissé változhat az égszínkéktől az egészen ibolyásig. A fiatalabb példányok színe még nem túl markáns. Legkönnyebben a színjátszó dánióval (Danio albolineatus) téveszthető össze: alapszínezetük hasonló, de a színjátszó dániónak oldalán egy hosszanti sárgás csík fut, mely jellemzően a test közepéig vagy csak kicsivel tovább ér. A kék dánió esetében kettő, de a színjátszóéhoz képest vékonyabb sárgás csíkot találunk az oldal mentén, melyek jellemzően elérik a fejet, néha a kopoltyúfedőn egy halványabb rajzolatot is adnak.
Ugrálós halak, fedjük le akváriumukat! Ha sötétebb aljzatot választunk, az jól kiemeli színeiket, sőt, a megvilágítást is tompíthatjuk. A legszebb acélkék színüket akkor mutatják, ha az ablakon át beszűrődő napfény oldalról megvilágítja testüket. Bár a természetben kevésbé a növényes szakaszok lakói, akváriumukba ettől függetlenül nyugodtan telepíthetünk különböző vízinövényeket, csak hagyjunk szabad úszóteret állatainknak. A hőmérséklettel szemben nagyon toleráns, akár kicsivel 20 °C alá is csökkenhet, így alkalmas lehet fűtetlen szobai medencékbe, de az általános 24-26 °C ajánlható hosszú távú tartására. Semleges körüli pH-t állítsunk be, és kissé lágy – középkemény vízben tartsuk. Átlagos szűréssel és oxigénellátással megelégszik, semmivel sem kényesebb, mint bármely más, nála ismertebb és gyakrabban tartott dánió-faj.
Etetése könnyű, a legtöbb száraz tápot elfogadja. A természetben főleg vízre hulló rovarokkal és kisebb lárvákkal, planktonnal táplálkozik. Érdemes néha élő vagy fagyasztott eleséggel is megkínálni. Mohón táplálkoznak, élelmezésükkel akváriumban nem szokott probléma lenni. A kisebb halakat nem bántják, a legtöbb ázsiai biotópba, de vegyes társas medencébe is alkalmasak. Mindig csapatban tartsuk őket, ami 6-8 példányt jelent legalább, hiszen rajhalak. Ideális társhalak lehetnek más dániók, razbórák, díszmárnák, de gurámik mellé is helyezhető, és jól kijön pontylazacokkal, hasonló környezeti igényű elevenszülőkkel is.
Akváriumban jól tenyészthetőek, az ivarokat az ikrákkal telt nőstény és a karcsúbb hím alapján nem nehéz megkülönböztetni. Csoportosan is ikráztathatóak, de kiválaszthatunk egy-két ikrával telt nőstényt és szépen rivalizáló hímet. Ikrarácsot használjunk, mert ikráikat elfogyasztják, melyeket egyébként szabadon elszórnak. Betehetünk finom levelű vízinövényeket is a kb. 20-30 literes ívató medencébe. A tartóvíznél 1-2 °C-al melegebb, kicsit lágyabb, enyhén savas – semleges kémhatású vizet töltsünk az ívató akváriumba. Ha kihelyeztük őket, tarthatunk egy nagyobb (50-65%-os) vízcserét, melynek során kissé hűvösebb vízzel töltjük fel az akváriumot, amit érdemes részletekben megtenni, az esős évszakot imitálva ezzel. Ívás előtt természetesen jó minőségű, lehetőleg élő eleséget kapjanak a kifejlett állatok. A szülőket ívás után távolítsuk el, az utódok 1-2 napon belül kikelnek. Frissen kelt sórákkal indítsuk őket.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)