Fekete szellemkéshal
A fekete szellemkéshal egy igazi különlegesség: megjelenése, formája, életmódja egyedülálló. Amazóniából származó halfaj, esőerdei folyók lakója, ahol napjának jelentős részét ágak, gyökerek, növények közt bujkálva tölti, s éjszaka jár vadászni. A helybeli indiánok tartanak is ettől a haltól – legendáik szerint ugyanis elhunytak szellemei költöznek az állatokba. Természetesen erről szó sincs – nem kell megijednünk, nem költöztetünk halott indiánokat a lakásunkba, ha ennek a fajnak a tartására adjuk a fejünket, pár dolgot viszont érdemes megjegyeznünk, mert nem a legegyszerűbben gondozható díszhalról van szó.
A késhal elnevezés egyrészt vékony testére, másrészt pedig alakjára is utal egyúttal, hiszen vaskos fejétől a farkáig keskenyedik teste, mintha csak egy kést szemlélnénk. Egész hasoldalán egy úszó húzódik végig, amit hullámszerűen mozgat, elsősorban ezzel képes mozogni, a szellem megnevezés innen eredeztethető (illetve éjszakai életmódjából). Hozzá kell tenni, hogy lassú, nyugodt hal, ami szívesen időzik búvóhelyeken – viszont kiválóan manőverezik, ezért ha meg kell fognunk, számítsunk rá, hogy tud meglepetéseket okozni. Fejtetején fehér folt van – erről kapta ritkán használt magyar szinonimnevét (amerikai fehérhomlokú késhal) -, valamint farktövében és farka hegye előtt egy-egy fehér csík húzódik.
Magányos hal, sőt, fajtársaival marakodhat is, pláne helyszűkében. Az 50 centis kifejlett kori méretét akváriumban ritkán éri el, 30-40 cm-nél nagyobb példányok ritkaságok. Sajnos, otthoni szobaakváriumba gyakran nem alkalmas mérete miatt, csak sok száz literes akváriumban gondozhatjuk megfelelően. Nyilvános akváriumok, állatkertek is előszeretettel tartják ezt az érdekes, különleges, egyedi kinézetű fajt. Fontos tudni róla, hogy leginkább a szürkületben, félhomályban érzi jól magát, a nappali világosságot kerüli. Dús növényzetű medencéjébe helyezzünk nagyobb ágakat, amik alatt, között búvóhelyet találhat magának. Ha lehet a háttér és aljzat sötét legyen, valamint tompított világítás mellett is helyezhetünk plusz úszónövényeket medencéjére.
Bár a kicsi halakat tápláléknak nézi, mégsem kell a legnagyobb fajokhoz ragaszkodni, mivel eléggé békeszerető hal más fajokkal szemben, lándzsafoltú vagy vérzőszívű lazacokkal már társítható, de alkalmasak mellé a vitorlások, diszkoszok, severusok, különféle talajlakók vagy épp a kisebb pakuk és tányérlazacok. Fontos szem előtt tartani, hogy nyugalmat igényel.
Ha szűrőnk erős és kristálytisztára, bomlástermék-mentesre szűri meg akváriumunk vizét, tartásuk könnyebb lesz. Mindenféle gond nélkül társítható diszkoszhalakkal is, hiszen jól érzi magát a lágy és meleg vízben. Etetése szempontjából az élő eleségeket kedveli, a kereskedelemből származó példányok a száraz tápokat nem mindig fogadják el, ilyenkor a fagyasztott tápok köztes megoldást jelenthetnek. Persze némi szoktatás után a szárazeleségeket is hajlandó lesz fogyasztani, egy idő után a víz felszínére is feljön. A fiatal késhalak gyakran elég kényesek viszont, érdemes őket karanténozni, és pár hétig külön akváriumban nevelni, hogy megerősödjenek. Gyorsan táplálkozó társhalak mellett alig jutnak élelemhez a fiatal példányok, ez könnyedén válhat problémássá.
Sajnálatos módon tenyésztése akváriumban nem megoldott, bár hipofízises kezeléssel lehetséges lehet mesterséges szaporítása. Eddig egy-két esetről tudunk, amikor spontán ívás következett be, amiből sikerült néhány kishalnak felcseperednie.
További érdekesség a fajról, hogy nincsenek pikkelyei, rendkívül érzékeny a különböző vegyszerekre, így például a nem kellően professzionális gyógyszerekre vagy épp a sózásra. Közeli rokona az elektromos angolnának, e faj is képes elektromos impulzusokat generálni. Ezek viszont csak picik, és egyedül a tájékozódást szolgálják. Mivel sötétben élő hal, ez nagy segítségére van, szemei is visszafejlődtek, méretéhez képest meglehetősen kicsik.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)
