Egy régi akváriumi halacska: a szifó.

Tudta-e, hogy a mexikói kardfarkú hal tudományos neve (Xiphophorus helleri) egy magyar származású kutatónak, Heller Károlynak állít emléket?

Erről az információról még kisgyerek koromban, dr. Lányi György: Élet a víz tükre alatt (Gondolat, 1961.) című könyvéből szereztem tudomást.

Heller Károly botanikus volt, anyai ágon magyar származású, és 1840-ben lelt rá erre a kis halacskára, amit 8 évvel később Heckel róla nevezett el.

Heller Károly eredetileg az Osztrák-magyar Monarchia botanukuskertjei számára gyűjtött orchideákat Dél-Amerikában, a Veracruz-fennsíkon. Egy esti sétája után egy kis tavacska partján megállt pihenni. A szemlélődése során azt vette észre, hogy egy csapat halacska jelenik meg, és küzülük néhány nagyon viccesen hátrafelé "tolat", és egy hosszú, kardszerű nyúlvánnyal, ami a farkuk alsó részén nőtt, mintha símogatná a nála vaskosabb testű halakat. Ez a látvány annyira fellelkesítette, hogy másnap nem az orcideákkal foglalkozott, hanem kezdetleges hálóval és edényekkel visszament a tóhoz, hogy fogjon ebből a vicces halacskából. Sajnos, csak egyetlen példányt tudott fogni, és ráadásul annak sem volt szép kardja... A lakásában este egy edénybe tette, majd másnap reggel megdöbbenve vette észre, hogy rajta kívül további 21 db, egészen pici, de tökéletesen úszó halacska van az edényben! Heller úgy tudta, hogy a halak ikrákkal szaporodnak, ezért -lévén tudós ember- rögön sejtette, hogy valami különleges dologra lelt! Aznap újra felszerelkezett, és 11 db ilyen halat tudott fogni, amiket a legelső, Európába induló hajóval Ernst Haeckelnek, a világhírű természettudósnak küldött. A hosszú utat egyetlen halacska sem élte túl, de Haeckel így is meg tudta állapítani, hogy Heller Károly egy új halcsaládot fedezett fel, ezért tisztelet jeléül az új fajt a felfedezőjéről nevezte el.

Akkoriban még nem létezett olyan, hogy „akvarisztika”, de ha arra gondolunk, hogy a technika fejlődése és az akváriumi tartásra alkalmas halacskák „számbavétele” meg kellett, hogy előzze az akvarisztika kialakulását, akkor elmondhatjuk, hogy mi, magyarok, itt is jelen voltunk a kezdeteknél… 

Még manapság is gyakori, hogy ennek a közismert elevenszülő halacskának a magyar nevét a tudományos neve előtagjának a rövidítéseként „xipho”-nak írják. Mi, a DÁNIÓ, következetesen nem ezt az írásmódot használjuk, hanem a nevét a kiejtése szerint „szifó”-ként írjuk. Úgy gondoljuk, hogy a halacskának a magyar neve már annyira az akvarisztikai szóhasználat szerves része lett, hogy semmi sem indokolja, hogy „x”-szel írjuk.

Amúgy különben az akvarisztikai „szereplése” során a szifó nagy szín- és formabéli változásokon ment át. Az eredeti változat, a „zöld szifó” szinte már teljesen eltűnt az akváriumainkból, helyettük sok új színváltozat szerezhető be. A céltudatos tenyésztés és/vagy a beltenyésztés hatására az úszók formája is nagy változatosságot mutat: a megnyúlt hátúszójú példányok a „simpson hátúszójú”, a villás farkú példányok pedig a „líra farkú” elnevezést kapták.

Pataki Antal