A törpe rubinsügér
A nano akvarisztika napjainkban a díszhaltartás egy nagyon fontos csapásirányává vált. Egyre több apró termetű díszhal válik elérhetővé az üzletekben és tenyésztőknél, illetve egyre többen ismerik fel ebben az ágazatban rejlő potenciált: hely szűkében, kisebb akváriumban is megfelelően tudnak gondozni díszhalakat, ahelyett, hogy nem oda illő fajokat zsúfolnának össze. A pontyfélék, pontylazacok és elevenszülő fogaspontyok nagy fajgazdagsággal képviseltetik magukat a nano halak körében, de igazi különlegességekre is felfigyelhetünk. A törpe rubinsügér egy közülük.
A törpe rubinsügér, avagy tudományos nevén Dario dario joggal érdemelte ki a nano hal elnevezést: hímjei maximum 1,5 cm-esek, míg nőstényei mindössze 1,2 cm-re nőnek. A sügéralakúak rendjébe (Perciformes) tartoznak, azon belül viszont külön családba, a Badidae-be soroljuk őket. (Ide tartozik valamennyi Dario és Badis faj.) E család a rendben belül egyenrangú a kígyófejű halakkal (Channidae), gurámifélékkel (Osphronemidae), tigrishalakkal (Datnioididae) vagy épp a rendkívül fajgazdag díszsügérek családjával (Cichlidae). Ennélfogva a törpe rubinsügér nem a szó legszorosabb értelmében sügér – mármint amire a nevéből az akvarista gyakorlatban következtethetnénk. (Korábban e fajt nevezték Badis bengalensisnek is.)
Rajta kívül 5 további faj tartozik a Dario nembe, ebből még két taxon az, ami alkalmanként akváriumokban előfordul, bár nálunk nagy ritkaságok. A Dario hysginon tisztán piros testű (kékes úszószegélyekkel), míg a Dario kajal halvány, szürkésebb alapszínű bordó csíkokkal. Ezzel szemben fajunk pirosas testű, melyen intenzív piros keresztcsíkok vannak, s a csíkok közét kéken irizáló pikkelyterületek fedik – 7 ilyen kék mintát találunk rajta. Úszósugarai szintén kékesek, mely egy rendkívül dekoratív, és könnyen felismerhető fajjá teszi.
Dél-Ázsiai halfaj, a Brahmaputra mellékfolyóiból származik India Nyugat-Bengál és Assam tartományaiból, de feltehetőleg Bhutánban is megtalálható. A lassú, tiszta vizeket kedveli, ahol dús a vízinövényzet, ezt akváriumban biotópkorrekt módon Rotalával, Vallisneriával, Hygrophilával utánozhatjuk. Szórjunk faleveleket is medencéjébe. A 22-26 °C-os, semleges körüli, vagy attól csak kissé eltérő kémhatású (6,5-8,5 pH) vizet kedveli.
Mikroragadozók, szinte kizárólag élő eleséget hajlandóak elfogyasztani, szoktatás után a fagyasztott eleségeket esetleg megeszik. Száraz eledelre a legritkább esetben szoktathatóak rá. Étrendjének alapját képezze élő artémia, vízibolha, Cyclops és különböző férgecskék, úgy mint a mikró, banánféreg, kisebb grindál. Emellett, ha tartunk mellettük garnélákat, azok szaporulatát is fogyasztja, a kifejlett garnélákat viszont jellemzően nem bántja. Hízásra hajlamos halak, illetve a nem kellően átmosott, pihentetett tubifexre, továbbá a vörös szúnyoglárvára érzékenyek lehetnek.
A hímek territoriálisak, két hím példány tartására több hely kell. Egy kisebb akváriumban sokkal ajánlatosabb egy hímet több nőstény társaságában elhelyezni. Több hím elhelyezése esetén legyen sok vízinövényünk és búvóhelyünk, illetve elégséges tér álljon rendelkezésre. Emellett viszont félénk halak is, melyek más, aktív fajok mellett táplálékszerzéskor hoppon maradhatnak – csak nyugodt, kevésbé rámenős fajokkal társítsuk (vagy akár tartsuk egyfajosan). A törvény által megszabott minimális akváriumméret – 30 liter – melyben kifejlett gerinces állat gondozható e faj számára már elegendő.
A hímek színesebbek, úszóik nagyobbak, mint a nőstényeké. Az ikrákat, melyeket gyakran levelek fonákára raknak, csak a hím gondozza. Érdemes azonban az ikrákat a szülők nélkül nevelni, nehogy a kikelő kishalakból vadásszanak. A kelési idő 2-3 nap, melyet közel egy hét elúszási idő követ még, mire a kishalak megkezdik táplálkozásukat. A frissen kelt kis Dario-k az artémia naupliákat még nem tudják megenni, szükségük van például papucsállatkára a sikeres indításhoz. Később természetesen áttérhetünk az artémia etetésére.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)
