A thaiföldi díszmárna

Thaiföldi díszmárna

Puntigrus partipentazona

„Jól mutatna a szumátrai díszmárna az otthoni akváriumban, de nem kompatibilis a már meglévő halakkal? Íme a tökéletes alternatíva!” – állhatna akár a thaiföldi díszmárna cégérén. Mindez viszont nem csak reklámfogás lenne, hiszen ha a fajt rendkívül tömören kellene jellemezni, akkor azt mondhatnánk: szumátrai díszmárna nyugodt kivitelben. Ismerkedjünk meg részletesebben ezzel a -sajnos- ritkaságszámba menő díszmárnával!

A thaiföldi díszmárna aktuális tudományos megnevezése Puntigrus partipentazona. A márnafélék az elmúlt években nagyon gyakran estek taxonómiai átsorolások áldozatául, és pár éve számos új nemzetséget is felállítottak a zoológusok. Ezek egyike a Puntigrus, mely a „Puntius” (egyik legfajgazdagabb díszmárna-genus) és „tigrus” szavak összevonásából származik. Mindez egyből utal halunk csíkos küllemére. Nem sok faj tartozik ide, összefoglalóan a „szumi-csoportnak” szoktuk őket nevezni, mely jól mutatja, hogy a névadó szumátrai díszmárna is közeli rokon. A „partipentazona” fajnév pedig szintén halunk külsejét jellemzi: négy teljes fekete keresztsáv mellett egy ötödik csík is megfigyelhető, melynek kiterjedése csak legfeljebb a test feléig, de általában max. a negyedéig tart. Küllemében éppen ezért nagyban emlékeztet a szumira: sárgás-barnás alapszínen fekete keresztsávok díszítik, de pontosan a középső, tört sávról egyből felismerhető. Orra általában nem színesedik be, és úszói is halványak, legjellemzőbb fekete tövű hátúszója, melyet vastag piros és egy vékony színtelen régió szegélyez.

Mi is a leggyakoribb probléma a szumátrai díszmárnával? Jellemzően csipkelődős magatartását, folyamatosan aktív életmódját róják fel neki, ami számos más, gyakori fajjal való tartását megnehezíti, ellehetetleníti. Az tény és való, hogy egy aktív, úszásigényes faj, de csipkelődő mivolta leginkább akkor nyilvánul meg, ha igényeinek nem megfelelően gondozzák, nem kellően nagy csapatban tartják. Egy elég nagy szumi-csapat már inkább a fajtársakkal törődik, de ettől függetlenül fátyolos halakat nem érdemes mellé telepíteni. Aktív úszásával pedig a gurámi-féléket, vitorláshalakat zavarhatja.

A thaiföldi díszmárnák viszont sokkal nyugodtabb halak. Jellemzően az akvárium középső, alsóbb régióiban tartózkodnak, és kevésbé aktívan úszók. A csipkelődős magatartás sem jellemző rájuk – s bár a guppiknak nem feltétlenül ideális társhalai – gurámi-félékkel bátran együtt gondozhatók. Ettől függetlenül ne feledkezzünk meg arról, hogy ők szintén csapathalak, 6-8 példányt szerezzünk be belőlük! Kifejlett kori méretük is elmarad a szumátrai díszmárnához képest, a 4 cm-t ritkán haladják meg.

A thaiföldi díszmárnák magyar nevükkel ellentétben nem kizárólag Thaiföldön fordulnak elő, bár ez egyik legfőbb lelőhelyük. Megtalálhatóak még Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Malajzia területén is, jellemzően vízinövényzettel sűrűn benőtt szakaszokon. Tavakban is előfordul, nem a gyorsan áramló vizet kedveli. Akváriumában is biztosítsunk búvóhelyeket, például elsüllyedt ágak, növények formájában, a sötétebb talaj is nyugtatóan hat rá.

22-26 °C közötti hőmérsékleten tartható. A semleges, középkemény vízben megél, de lúgos irányba ne tolódjon a pH! Vizét bátran savanyíthatjuk, 5,5-6-os pH-n szintén jól tartható, de a víz lágyításával is kedvében járhatunk. Vegyes társas medencékbe is ajánlható, könnyedén társítható, békés faj!

Etetése legtöbbször problémamentes, hiszen szívesen elfogadja a lemezes eledeleket is, de fagyasztott tápokkal érdemes néha megkínálni. Fontos megjegyezni, hogy mindenevő halakról van szó, és néha igényli a növényi eredetű táplálékot is. Válasszunk olyan alaptápot, melynek van valamennyi spirulina tartalma (vagy néha adjunk egy kevés extra zöld lemezes eleséget nekik), esetleg forrázott zöldségdarabokat is bedobhatunk akváriumába, amiért számos más társhala, például az algaevők is hálásak lesznek! A természetben növényi táplálékigényét leginkább egy kevés algával, szerves detritusszal elégíti ki (persze fő eleségét az állati eredetű zooplankton, rovarlárvák adják).

Rendszeres tenyésztése nem vált elterjedté, de a szumátrai díszmárnánál bevált módszerekkel nála is próbálkozhatunk!

(A cikket Liziczai Márk írta a DÁNIÓ felkérésére.)