A nagypikkelyű díszmárna
A díszmárnák a Cyprinidae család jellegzetes tagjai. Nagyon fajgazdag csoportról van szó, a százat is meghaladja az ismert díszmárnák száma, családjukba pedig háromezernél is több fajt soroltak be. Akváriumokban évtizedek óta közkedveltek viszonylag kis méretük, tetszetős küllemük és könnyű tenyésztésük miatt. E régóta ismert márnák sokaságát gyarapítja a nagypikkelyű díszmárna (Oliotius oligolepis) is, bár túlságosan népszerű sajnos sosem lett, holott ideális választás kezdők számára.
A nagypikkelyű díszmárna a maga 4-4,5 cm-es testhosszával a kisebb termetű márnák közé tartozik. Színei nem túl látványosak: a nőstények szürkések, a hímek rózsás-barnás alapszínűek, ezt sötét aljzattal kicsit kiemelhetjük. Nagyon jellegzetes a pikkelyeket övező fekete szegély, mely többségében a pikkelyeknek csak az egyik oldalán vehető észre, ott azonban megvastagszik. Az ivarérett hímek hát- és hasoldali úszói bevörösödnek, ezeket is fekete szín szegélyezi. A farkúszó csak halványabb színezetű. E halak igazi szépsége akkor érvényesül, ha legalább 6-8 példányt tartunk együtt. Ez szükséges is, hiszen társas, csapatos fajról van szó. Kb. 80 literes akvárium már elegendő a gondozásukhoz.
A díszmárnák ismerői számára e faj tudományos neve – Oliotius oligolepis – elsőre furcsán hathat. Jól megszoktuk már, hogy akváriumi díszmárnáinkat eleinte Barbus néven, később Puntius-ként emlegettük (korábban a Capoeta is viszonylag elterjedt név volt). Az ichthyológusok azonban rájöttek, hogy egyes fajok között kevésbé szoros a rokonság, így számos új nemzetséget hoztak létre, úgy, mint: Pethia, Puntigrus, Barbonymus, Enteromius, Dawkinsia, Haludaria, Sahyadria, hogy csak a fontosabbakat említsem. A nagypikkelyű díszmárna 2013-ban egy teljesen önálló nembe került: jelenleg ő az egyetlen ismert Oliotius faj.
A trópusi Ázsiából származik, Szumátra endemikus faja. Jellemzően esőerdei folyókban található meg, de tavakban is él – típuspéldányát (az első egyed, ami alapján leírták a fajt) a Maninjau tóból fogták ki, mely egy kristálytiszta vizű krátertó. Akváriumába bátran ültessünk vízinövényeket, szívesen úszkálnak a növények levelei között. A medence berendezését illetően különösebben nem igényesek, egy átlagos trópusi akvárium kielégíti elvárásait. A vízcserékre természetesen illik odafigyelni, de különösképp nem kényes halak. A semleges kémhatás megfelelő, de a savanyúbb (5,5-6 pH) vizet sem vetik meg. Túlfűtenünk nem szükséges őket, 24-25 °C már bőven elég tartásukhoz, de igazság szerint egy fűtetlen szobahőmérsékletű medencében egész évben tarthatóak.
Békés faj, több más díszmárnával (pl.: rózsás díszmárna, szumátrai díszmárna) ellentétben jellemzően nem csipkelődik, így gurámifélékkel is tarthatjuk együtt. Ideális társítás, ha más díszmárnákat, razbórákat, dániókat és talajlakókat választunk mellé, de vegyes akváriumban pontylazacokkal is remekül kijön. Etetése száraz tápokkal is megoldható, nem finnyás – de hálás az élő falatokért. A természetben mindenevők.
Szaporításával akár kezdők is próbálkozhatnak, könnyű feladat. Ikráikat szabadon szórják, melyeket védenünk kell a szülőktől, akik felfalhatják azokat. E célra ikrarácsot, apró levelű növényeket helyezzünk el a szaporító medencében. Enyhén savas – semleges közeli kémhatású, kb. 25 °C-os vizet használjunk az ívatáshoz. Párban, de akár csapatban is ívathatóak, előtte élő eleséggel célszerű kondicionálni őket. Az ikrák 1-2 napon belül kikelnek, és további kb. egy nap elteltével már szabadon úsznak. Felnevelésük banánféreggel, frissen kelt artémiával nem nehéz feladat.
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)
(2019. május 9.)
