A kobaltkék algázógéb

Kobaltkék algázógéb
(Stiphodon semoni)

Az elmúlt évek során számos új géb került forgalomba a hazai díszállat-kereskedelemben. Kiváltképp az algaevő gébek váltak igazi slágerré, közülük is messze a Stiphodon nemzetség fajai a legkedveltebbek. Ez nem is csoda, hiszen a többségük kis termetű, békés és könnyedén tartható faj, így a "nano akvaristák"-tól kezdve az akvakertészekig egy csapásra sokak kedvencei lettek e nem mindennapi talajlakók.

A Stiphodonok határozása meglehetősen bonyolult feladat. Legbiztosabbat csak az ivarérett hímek nászruhája alapján lehet mondani, a színét vesztett stresszes példányok vagy akár a nőstények vizsgálatával csak nagy nehézségek árán különböztethetők meg. Az egyik, egyre gyakrabban előforduló géb hímjeinek ragyogó kék csík fénylik oldalán: ők a kobaltkék algázógébek, vagy tudományos nevükön Stiphodon semoni.

Legkönnyebben a Stiphodon atropurpureus-szal téveszthetjük össze, de neki kiterjedtebb a kék szín oldalán és úszóinak is másabb a mintázata. A nőstényeken nincs fénylő kék csík (mely a fényviszonyok miatt a fotókon néha zöldes-aranyos színben játszik), általában kettő hosszanti fekete sávot viselnek.

A kobaltkék algázógébet a Maluku-szigetekről írták le, de elterjedési területe valószínűleg Szumátrától egészen Pápua Új-Guineáig terjed. Rendkívül gyors folyású, oxigénben dús vizű patakok lakója, jellemzően hegyvidékeken, sokszor akár vízesések környékén. Ha élethűen akarjuk berendezni akváriumát, akkor erőteljesen áramlást kell biztosítanunk és intenzív szűrést, hogy a víz kristálytiszta, bomlástermékmentes legyen. Lehetőleg hűvösebb, oxigéndús, semleges kémhatású vízbe tegyük halainkat.

Élőhelyéhez akkor lesz leginkább hasonló medencénk, ha sok követ helyezünk el benne – ezek a gyors patakok általában kavicsos aljzatúak. Halaink testalkata remekül alkalmazkodott az áramló vízben való életmódhoz. A kobaltkék algázógéb tűrőképességét jól alátámasztja, hogy még a melegebb akváriumokat is gond nélkül elviseli. Társítani könnyű, hiszen rendkívül békés, olyan halakkal tartsuk egyben, melyek nem tesznek kárt a gébekben. Alkalmasak mellé például a különböző palacsinta algázók, dániók, kolibrihalak. Csapatos halak, szerezzünk be legalább 5 egyedet belőlük!

A Stiphodonok kifejezetten algaevésre specializálódott halak. Mindenképpen biztosítsunk számukra algát az akváriumba – ha nem fejlődik elég a halak medencéjében, akkor egy intenzíven világított külön akváriumban sziklákra növeszthetünk algát. Alkalmanként kaphatnak egy kevés artémiát, szúnyoglárvát is, de mindenféleképpen növényi eredetű főeleségre van szükségük. Szoktatás után valamennyit ehetnek a száraz eledelekből is, mint például a lesüllyedő táptabletták vagy az aljzatra juttatott lemezes eleség (ebből válasszunk spirulina tartalmút).

Az algaevő gébek rendszeres akváriumi szaporítása megoldatlan. A kikelő ivadékok a tengerben fejlődnek, először vízközt lebegő alakban. Édesvízbe csak később térnek vissza. A kifejlett halak szigorúan édesvízi életmódúak! Érdekesség, hogy az egyszerre lerakott ikrák száma a 10.000-t is közelítheti!

(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)