Ferdénúszó pontylazac
Thayeria boehlkei
A ferdénúszó pontylazac egy igazán egyedülálló tagja a népszerű és könnyedén beszerezhető pontylazacoknak. Régóta képviselteti már magát a hazai akvarisztikában, a Horn-Zsilinszky féle felülmúlhatatlan szakkönyv is részletesen bemutatja már a tenyésztését is! Kontrasztos színezet mellett testtartása is különlegessé teszi – napja nagy részét 45°-os szögben úszva, az akvárium felső régiójában tölti, magyar nevét is ezen érdekes szokása után kapta. A magyar neve kapcsán érdemes egy dologra felhívni a figyelmet: a lovacskalazacot (Nannostomus eques), mely a törpeszájú halak egyike, néhány nyomtatott és internetes forrás ferdén álló pontylazacnak nevezi, ami könnyen összetéveszthető a Thayeria magyar nevével.
A ferdénúszó pontylazacok az Amazonas felső folyásvidékéről származnak, Peruban és Brazília egyes államaiban találhatóak meg. Kedvelik a vízinövényekkel sűrűbben benőtt szakaszokat, akár az áradások során elöntött esőerdei, illetve nádas-füves területekre is kiúsznak.
Akváriumába érdemes pár tő vízinövényt ültetnünk, ami elősegíti halaink nyugalmát. Tartásuk egyébiránt nem bonyolult, kezdő akvaristák számára is kitűnő választás! Csapatban tartsuk, legalább 5-8 példányt vásároljunk belőlük! Békés természetű, társhalait nem bántja. Ideális lakója lehet egy dél-amerikai akváriumnak, melyben jobbára más pontylazacok (például rózsalazacok, fantomlazacok, vörös neonhalak), törpesügérek és páncélosharcsák laknak.
Kifejlett korukra nem ritka, hogy a 6-6,5 cm-t is elérik, ezért akár vitorláshalak mellé is kerülhetnek! Szórakoztató látványt nyújtanak, ahogy ferdén megdőlve cikáznak az akvárium felső régiójában, máskor pedig egy csoportba tömörülve ácsorognak egy helyben. Szívesen fogyasztják a legtöbb száraz eleséget, mohón falják a lemezes díszhaltápot is. Alaptápnak használhatjuk a műeleségeket, de ha szeretnénk kedveskedni állatainknak, alkalmanként kínáljuk meg őket például szúnyoglárvával vagy artémiával, melyet szintúgy nagy hévvel elfogyasztanak.
Szaporításuk nagyobbacska ívató akváriumban lehetséges, melyet nagyon lágy, kissé savas vízzel töltünk fel, a tenyésztéshez 26-27 °C ajánlott (tartani 24-25 °C-on is lehet őket). Ikráikat szabadon szórják, használjunk ikráztató növényt vagy ikrahálót, hogy ne fogyasszanak belőlük. Csapatban érdemes kitenni őket, ahol a nőstények száma meghaladja a hímekét. Nagyon termékeny halak, a jól fejlett nőstények rengeteg ikrát raknak (gyakran az 1000-ret is meghaladja az egy nőstény által lerakott ikrák száma), amik gyorsan kelnek. A kishalakat az első napokban csak apró élő eleséggel tudjuk etetni, például rotatóriával, papucsállatkával.
E könnyedén tartható, barátságos, mutatós pontylazac bátran ajánlható, ideális társas díszhal!
(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)
