Rólunk mondták

Javaslom minden akvarista kereskedő kollegának, aki őszinte kiszolgálást, megbízható szállítást, korrekt ügyintézést szeretne, bátran vásároljon a Dániótól! Fehér Tamás

Bővebben...

Keresés


Sziámi razbóra

Rasbora borapetensis

A sziámi razbóra már régóta ismert faj a hazai akvarisztikában, de az utóbbi években egyre inkább kikerült az akvaristák látóköréből, holott egy békés és könnyedén tartható fajról van szó.

A sziámi razbórák természetes élőhelye hatalmas területet ölel fel, kimondottan gyakori halak. Legfőbb populációik Thaiföldön élnek, de megtaláljuk Laoszban, Vietnámban, Kambodzsában, Malajziában, Indiában, sőt, még Kínában és a Fülöp-szigeteken is! Egyaránt előfordul folyó- és állóvizekben, csatornákban, de a túl gyors vagy intenzív vízmozgást nem kedvelik.

Rajhalak, 6 példánynál kevesebbet nem szabad tartani belőlük. Színeik is igazán csapatban mutatkoznak meg, és természetes viselkedésüket is ekkor figyelhetjük meg. Ha csak egy-két példányt tartunk, akár még kergetőzős, csipkelődős is lehet hasonló fajokkal, de csoportosan teljesen békés magatartásúak. Kifejletten 4-5 cm-es testhosszt érnek el, egy kisebb csapat már teljesen jól érzi magát egy 70 liter körüli medencében. Egy átlagos trópusi társas akvárium is megfelel tartásukra, de ügyeljünk rá, hogy olyan társhal ne kerüljön mellé, amely kárt tehet a razbórákban. 24-26 °C-os, semleges kémhatású vizet kíván, a legtöbb hazai csapvízben is tartható, bár ha tudunk rajta lágyítani, azt halaink meghálálják! A sziámi razbórák etetése könnyű, a legtöbb száraz eleséget elfogadják, de kedvelik az élő (vagy fagyasztott) planktoneledelet, artémiát is.

Alapszínezetük ezüstös zöld, melyen egy hosszanti fekete sáv húzódik végig. A fekete sáv fölött találunk egy izzó fényű, fémes csillogású zöld szalagot is. Farkúszójuk színezete testükhöz képest kontrasztos, tűzpiros, bár ennek kiterjedése a fiatal példányokon még kisebb lehet, mint ivarérett társaiknál. Más úszói színtelenek. Igazán csak csapatban mutatnak, és érdemes szűrt fényű medencében gondoznunk őket. Intenzív világítás alatt nem jönnek ki színeik a legjobban, sötétebb háttérrel és talajjal sokat segíthetünk. Nem mellesleg ezek halaink biztonságérzetét is fokozzák. Alkalomadtán forgalomba kerül egy, a sziámi razbórára nagyon hasonlító faj, a vörösúszójú razbóra (Rasbora rubrodorsalis). Utóbbi faj piros hátúszójáról egyből felismerhető, egyébiránt viszont megtévesztésig hasonlít a sziámi razbórára.

Tenyésztésük nem nehéz, a legtöbb szabadon ívó dánió- és razbórafajhoz hasonló. Kissé melegebb, savas és lágy vizet töltsünk tenyészakváriumukba. Csapatban és párban is kikerülhetnek, de ikráztató rácsot vagy valamilyen finom levelű növényt mindenképpen használjunk, mert a szülők ikrarablók! Az ívás után távolítsuk el őket, a kishalak etetését majd csak kb. az ötödik napon kell megkezdünk, mikor szabadon úsznak. Eleinte ajánlott rotatóriával, papucsállatkával etetni őket, később térhetünk át frissen kelt artémiára.  



(A cikket Liziczai Márk írta, a DÁNIÓ felkérésére.)