Rólunk mondták

Korrekt, megbízható üzleti partner. A konkurencia közül kiemeli a garancia, amit valóban be is tartanak. Marton Erik Ügyvezető

Bővebben...

Keresés

A kazuárfejű sügér

 

Az afrikai sügérek közismertek az akvaristák körében – fajok százai érhetőek el, melyek szebbnél szebbek. A gyakoribb és ismertebb afrikai sügérfajok – talán csak a meggyhasú sügeret leszámítva – szinte kizárólag a kelet-afrikai hasadéktavakból, így a Malawi- és a Tanganyika-tóból származnak. Pedig az ún. nagytavi sügéreken kívül is könnyedén hozzájuthatunk néhány érdekes, eltérő habitusú és életmódú afrikai sügérhez. Ezek egyike a kazuárfejű sügér (Steatocranus casuarius).

A kazuárfejű sügér egy folyami faj, mely Nyugat-Afrikában terjedt el, a Kongói Demokratikus Köztársaság endemikus hala. Leginkább a Kongó folyóban, illetve annak mellékfolyóiban találkozhatunk vele, ahol az áramlások nagyok, a folyó kavicsos-sziklás. Ehhez a sebesen áramló vízhez halunk anatómiája is alkalmazkodott: úszóhólyagja elcsökevényesedett, ami segíti őt az aljzat közelében, a kövek közötti mozgásban. Még ha akváriumában csekély is a vízmozgás, a halak akkor is javarészt az aljzat közelében mozognak, talajon fekszenek, esetleg búvóhelyükön időznek.

A kazuárfejű sügér nevét a fején fejlődő zsírpúpról kapta – melynek mérete változó, függ a halak nemétől (hímeknél nagyobb), korától is. Nagyon különleges formájú hal, ami vonzóvá teheti szürkés tónusú, nem túl feltűnő színével szemben. Akváriumában, ha csak tehetjük, érdemes a nagyobb áramlást, és a sok oxigént biztosítani neki. Az öreg, bomlástermékekkel terhelt vizet nem bírja, hiszen élőhelyén is gyors, nagyon tiszta vizek lakója – rendszeresen cseréljük részlegesen az akvárium vizét és erős szűrőt használjunk. Egyébiránt nem igényes, akár még kezdők számára is alkalmas választásnak tűnik. Középkemény, de lágyabb vízben is gondozható, a kémhatás viszont ne legyen lúgos.

Bár territoriális faj, számos remek társítás áll rendelkezésünkre, ha szeretnénk őt gondozni. Remek kiegészítője egy nyugat-afrikai biotópnak, ahol lehetnek társhalai nagyobb termetű lazacok (kongólazac, molnárlazacok, stb.), hátonúszó harcsák, bozóthalak, pillangóhalak, esetleg afrikai márnafajok. Hasonló habitusú, de más kontinensről származó halakkal is kijön (pl.: nagyobbacska amerikai lazacok, ázsiai márnák, dániók). Nem kellően nagy méretű akváriumban más sügérekkel viszont kerüljük társítását. Célszerű belőle is egy párt választani – egy párnak azonban egy kb. 80 literes akvárium már elég!

Tenyésztésük nem nehéz, még kezdők is megpróbálkozhatnak vele. A szaporító medencébe töltsünk kb. 26 °C-os, lágyabb, enyhén savas (6-6,5 pH) vizet, és okvetlenül helyezzünk be valamilyen barlangszerű tereptárgyat, ugyanis ebben ívnak. Nyugodtan használjunk vízinövényeket is. Egy kifejlett pártól nem ritka a 100 fölötti utódszám. A szülők gondosan őrzik az ikrákat és a kikelt kishalakat – táplálkozni hozzávetőlegesen a lerakástól számított 21. napon kezdenek (hasonlóan a nagytavi sügérekhez), de ebben lehetnek kisebb ingadozások, az artémia kiváló indítóeleség. A szülők még hónapokon keresztül felügyelik utódaikat, s általában megtűrik őket maguk mellett, ha már új ívásra készülődnek. Nagyon hűséges halak – ha a pár egyik tagja elpusztul, gyakran előfordul, hogy a másik már sosem áll párba új példánnyal.

(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" felkérésére.)