Rólunk mondták

Korrekt, megbízható üzleti partner. A konkurencia közül kiemeli a garancia, amit valóban be is tartanak. Marton Erik Ügyvezető

Bővebben...

Keresés

A floridai fogasponty

A floridai fogasponty (Jordanella floridae) egy igazi ínyencfalat az akvaristák számára. Színes, könnyen tartható, szívós hal, és egyenesen Észak-Amerikából származik, ami relatíve kevés díszhalunkról mondható el. Az utóbbi években sajnos nem szerezhető be olyan rendszeresen idehaza, mint annak idején, régebben ugyanis közkedveltebb volt.

Nevét tiszteletből kapta David Starr Jordan, amerikai zoológus után. A fajt 1879-ben Bean és Goode írták le – az a Goode, akiről pedig David S. Jordan a Goodeidae családot nevezte el. A Cyprinodontidae családba tartozik, azaz a valódi ikrarakó fogaspontyok közé. Míg akváriumaink telis tele vannak a Cyprinodontiformes (fogasponty-alakúak) rendjének tagjaival (lásd pl. Poecilidae, Nothobranchidae fajok), a névadó Cyprinodontidae család éppenséggel erősen alulreprezentált. A floridai fogasponty azon kevés Cyprinodontidae-faj egyike, mely erre rácáfolhat. Érdekességképp álljon itt, hogy ebbe a családba olyan fajok tartoznak még, mint a Dél-Európában is elterjedt Aphaniusok, vagy az észak-amerikai Cyprinodonok, melyek számos képviselője a világ legritkább halai közé tartozik (pl. ördöglyuk fogasponty – C. diabolis).

A floridai fogasponty – nevéhez hűen – Floridában, a Floridai-félszigeten őshonos. Vízinövényekkel sűrűn benőtt vizek lakója, megtaláljuk mocsarakban, csatornákban, kanálisokban, kisebb tavacskákban és folyókban egyaránt. Kifejletten ritkán haladják meg az 5,5-6 cm-t. A hímek szemkápráztató színekkel rendelkeznek: szürkés alapszínűket csíkokká összeálló piros pontsorok garmada díszíti, melyek között a pikkelyek kéken, zölden irizálnak, s a testközépen rendszerint egy fekete folt is észrevehető. Az úszók halványan, kékes színnel mintázottak. A nőstények egyből megkülönböztethetőek kevésbé hangsúlyos színeikről: szürkésbarna alapon némi irizálás, illetve a test közepén a fekete folt látható.

Könnyen tartható faj, a vízminőségre nem különösebben kényes. Semleges kémhatású, középkemény csapvíz ideális a gondozásához. Alapvetően hidegvízi halról van szó, meghálálja, ha hűvösebb vízben tartjuk: 18-24 C hosszabb távon is alkalmas. De azok se ijedjenek meg, akik nyáron nem tudják kellőképp hűteni medencéjüket: rövidebb távon akár a 28-30 C-t is bírja! Egész évben tartható fűtetlen szobahőmérsékletű akváriumban.

Akváriumának ideális mérete kb. 80 liter. Ebben több példányt is gondozhatunk. Nem kimondottan csapathalak, akár párban is tarthatóak, de ettől függetlenül kisebb csoportban is nagyon jól mutatnak, és élénk szociális életüknek is szemtanúi lehetünk. Arra ügyeljünk, hogy sok hímet azért ne zsúfoljunk össze, ha nincs elegendő helyünk rá, ők ugyanis territoriálisak egymással. Az akváriumot lássuk el búvóhelyekkel (pl. lefordított cserép), és bátran ültessünk vízinövényeket, melyek között halaink nyugalmat találnak. A sötét színű aljzat kiemeli csodás küllemüket. Társítására olyan halakat válasszunk, amik hasonló közeget szeretnek: ideális lehet például a mexikói kardfarkú hal (vagy más nagyobb termetű Xiphophorus-faj), de ha vegyes társas medencében gondolkodunk, akkor például a malabári dánió is lehet társhala. Apró termetű fajokat ne tegyünk mellé, mert azokat megcsipkedheti, üldözheti.

Mindenevők. Az általános díszhaltápok jó bázist nyújtanak etetésükre, melyeket néha érdemes kiegészíteni. Kedvelik az élő szúnyoglárvát, tubifexet, artémiát és grindált, ezeket fagyasztott formában is bátran adhatjuk nekik hetente akár többször is. Okvetlenül kapjon növényi kiegészítést! Azon kevés díszhal egyike, melyek szívesen fogyasztják a zöld, fonalas algákat – így jó szolgálatot tehet egy frissen induló, intenzívebben világított akváriumban. A finom levelű növények friss hajtásaiba esetleg belecsíphet, menüjét némi spirrulina tartalmú lemezes eledellel egészítsük ki.

Szaporodásuk leginkább úgy jellemezhető, hogy a nőstények rendszeresen helyeznek el néhány ikrát. Egy dúsan növényesített akváriumban, ahol alaposan etetjük a tenyészhalakat, és persze nincs egyéb társhal, várhatóan cseperednek fel ivadékok. Ha biztosra akarunk menni, akkor a szaporító akváriumba helyezzünk be némi élő vagy mű növényt, mely helyet ad az ikrák felragasztásához, és rendszeres időközönként távolítsuk azt el, s egy külön akváriumban neveljük fel a kikelő utódokat. A hőmérséklet befolyásolja a szaporulat fejlődésének sebességét – mely változhat akár egy és két hét között is. Az elúszó ivadékokat banánféreggel, artémia naupliákkal etethetjük.

(A cikket Liziczai Márk írta a "DÁNIÓ" kérésére.)