Rólunk mondták

Korrekt, megbízható üzleti partner. A konkurencia közül kiemeli a garancia, amit valóban be is tartanak. Marton Erik Ügyvezető

Bővebben...

Keresés

Bengáli törpemárna

 

Az elmúlt évek során a nano akvarisztika igen közkeletűvé vált. Nem is csoda, hiszen sokaknak csak kisméretű akvárium elhelyezésére van lehetősége, de ők sem szeretnének lemondani a haltartás örömeiről. A nano akvarisztika térnyerésével párhuzamosan egyre több kistestű díszhalfaj, ún. „nano halak” válnak elérhetővé a kereskedelemben. Ezek egyike a bengáli törpemárna, tudományos nevén Pethia aurea.

A Pethia aurea fajt mindösszesen 2013-ban írták le, maga a hal viszont már régóta ismert volt az akvarisztikában. A bengáli törpemárna vagy bengáli díszmárna névvel a legtöbb szakirodalom, webes forrás azonban a Pethia gelius (régi szinonim nevén Puntius gelius vagy Barbus gelius) fajt említi. Ez természetesen nem véletlen, hiszen a P. gelius típuspéldánya, amiről egykoron leírták, valójában egy Pethia aurea volt, erre világított rá 2013-ban Knight. Természetesen a két faj rendkívül hasonlít egymásra, ezért pár szót ejtenék is megkülönböztetésükről.

Akváriumokban a bengáli törpemárna (Pethia aurea) a leggyakoribb. Kifejletten alig 2-2,5 cm-es, teste zöldessárga árnyalatú, több helyen halvány fekete foltokkal tarkítva (jellemző a farktövön, a kopoltyú mögött a háton és a test közepén is). Úszói teljesen színtelenek, egyedül a hátúszó első sugara fekete.

A foltos törpemárna (Pethia gelius) akár négy centiméterre is megnőhet, sárgásbarna alapszínű. A farktő erősebb sárga némely példányon, a hasoldal ezüstös. Testén halványabbak a foltok, legtöbbjük a test hátsó felére korlátozódik, leghangsúlyosabbak a farktövön. Viszont a hasúszók, a farok alatti úszó és a hátúszó tövében is találunk egy nagyobb kiterjedésű, sötétfekete foltot, mely jól észrevehetően ráterjed az úszókra is. Fontos megkülönböztető bélyeg, hogy a hát- és farkúszó erős citromsárga színű!
Akváriumokba csak ritkán kerül a csoport harmadik faja, a Pethia canius. Ők elnyújtottabb, orsó alakúak, kb. 3 cm-esek. Aranybarna színűek, hasoldaluk ezüstös. Testükön legalább 4 nagy folt látható, melyek közül némelyik már-már harántsávvá áll össze. A hasúszók, a farok alatti úszó és a farkúszó csak enyhén sárgás, a hátúszó első sugara azonban erős narancsvöröses-sárga színezetű, melyről a faj könnyedén megkülönböztethető.

Ezek az apró termetű díszmárnák kiválóan tarthatóak egy 50 liter körüli térfogatú akváriumban. Fontos, hogy csapatban gondozzuk őket, ami minimum 8 vagy 10, de akár még több példányt jelent. Magányosan félénkek lesznek, így szépségük sem érvényesül és akár a betegségekre is fogékonyabbá válhatnak. Akváriumukat érdemes sűrűn növényesíteni, ideális környezet számukra, ha a növények levelei között úszkálhatnak fel-alá. A sötét talaj kiemeli színeiket.

Rendszeres vízcserék és átlagos szűrés mellett nem jelent gondot tartásuk. A legtöbb hazai csapvízben tarthatóak, semleges kémhatáson. Medencéjüket szükségtelen túlfűteni, egy átlagos szobahőmérsékletű akváriumban is jól érzik magukat 22-24 °C-on. A természetben mikroragadozók, ami azt jelenti, hogy parányi, planktonikus méretű állati szervezetekkel táplálkoznak, akváriumokban ennek felel meg az artémia, cyclops, banánféreg, stb. A tenyésztett, de némi szoktatás után még a vadon befogott halak többsége is elfogadja a száraz eledeleket. Arra ügyeljünk, hogy olyan szemcseméretet válasszunk, amit apró szájukkal el tudnak fogyasztani.

Társításuk könnyű, teljesen békések más nano-halfajokkal szemben, így ideális lakótársai lehetnek olyan apró pontyféléknek, mint a gyöngy dánió, kéksávos törpedánió vagy törperazbóra-fajok. Még a legtöbb garnélára is ártalmatlanok, legfeljebb a petéből frissen kikelt kisgarnélák lehetnek csak veszélyben mellettük.

A faj akváriumokban is tenyészthető. Viszonylag lágy, kissé savanyú (vagy neutrálishoz közelítő) kémhatású vízbe, csapatban tegyük ki őket. A tartóközeghez képest 1-2 °C-ot emeljünk a hőmérsékleten, és használjunk sűrű levélzetű ikráztatónövényeket (pl.: jávai moha), mert a szülők rabolhatnak az ikrákból. Ikráikat szabadon szórják, melyek bő egy nap után ki is kelnek, további néhány nappal később szabadon úsznak. Mivel a lárvák nagyon kicsik, csak a legapróbb élő eleséggel indíthatóak, mint az infuzória, papucsállatka.

(A cikket a "DÁNIÓ" felkérésére Liziczai Márk írta.)