Rólunk mondták

Javaslom minden akvarista kereskedő kollegának, aki őszinte kiszolgálást, megbízható szállítást, korrekt ügyintézést szeretne, bátran vásároljon a Dániótól! Fehér Tamás

Bővebben...

Keresés

A DÁNIÓ története

Régi logóEgyszer volt, hol nem volt, volt az a nagy tűzgömb, majd lehűlt és jöttek a dinoszauruszok… Na jó, ugorjunk egy kicsit!

Valamikor réges-régen (talán egy messzi-messzi galaxisban volt, ki tudja már!) úgy a 60-as évek vége felé, egy kisfiú (Pataki Antal volt a neve) egy balatongyöröki családi üdülésen kapott egy halat egy parti horgásztól, és kész, belebolondult a halakba!

Rövidesen megkapta az első akváriumát, ami akkor nagy szó volt, mert Tatabányán még csak néhány embernek volt ilyenje, szaküzlet pedig még nem is volt a városban. Ez a kisfiú ősszel-télen akvarizált, tenyésztgetett is, nyáron viszont megszállottan horgászott (ilyenkor az akváriumok kissé elhanyagolt állapotba kerültek, hogy úgy mondjam). Már felső tagozatban eldöntötte, hogy ő „hivatásos akvarista” lesz, ha nagy lesz. Persze, a szülei ezt nem vették komolyan, „abból nem lehet megélni” –mondták, de a kisfiút nem lehetett megingatni! A gimnázium után elvégezte az agráregyetemet, de igazából egy percig sem gondolta komolyan, hogy a mezőgazdaságban fog dolgozni, hiszen a szíve már réges-régen csillapíthatatlanul az akvarisztika felé, pontosabban, ekkor már egy saját tulajdonú díszállat-szaküzlet megnyitása felé húzta!

1986-ban, az egyetem elvégzése után azonnal meg is nyitotta Tatabányán, a Gál István lakótelepen a boltját, amit a kedvenc díszhaláról, a zebra dánióról „DÁNIÓ DÍSZÁLLAT-SZAKÜZLET”-nek nevezett el. Olyan ügyes volt, hogy nyitásra az induló árukészlet felét saját tenyésztésű halak tették ki, a másik felének az eredetét pedig már nincs értelme firtatni… Néha a saját szükségleténél többet is be tudott szerezni onnan, ahonnan a nem firtatandó részt is beszerezte, ezzel a mennyiséggel elkezdett „nagykerezni” is… ej, de ezt se firtassuk már!

Ennek a fiatalembernek volt egy testvére (Csabának hívták a másik szép szál legényt), aki 1992-ben hallott arról, hogy Szingapúrból olcsón lehet díszhalakat rendelni, és rávette Antalt, hogy vágjanak bele együtt a csírájában már meglévő díszhal-nagykereskedés felfejlesztésébe. Az első szállítmányuk mindössze 7 dobozból állt, és a speciális ismeretek hiánya miatt messze nem térült meg a befektetet pénz. Vagyis nagyot buktak. De nem olyan fából faragták őket, hogy egy ilyen kudarc elvegye a kedvüket, és különben is, a rokonságban már elígértek a meglévő 7 darabon felül további 5 db hungarocell halszállító dobozt, amely dobozok nagyon nagy szenzációnak számítottak akkoriban!  Igazi magyar emberek lévén az ígéretüket be akarták tartani, és a kockázatokkal mit sem törődve, egy újabb próbát tettek! A második kísérletük már sikeresebb volt, akkor már „nullára” kijöttek a halak értékesítésével! Ez már nagy sikerélmény volt számukra! Három a magyar igazság, ugyebár, így hát rendeltek még egy szállítmányt, amin már –csodák-csodájára! – némi hasznot is elértek! No, ettől kezdve egyre ügyesebbek lettek, és ahogy az idő haladt, szépen vastagodott a pénztárcájuk is. (Régi szép idők…)

Az üzlet annyira beindult, hogy 1994. január 4-én megalapították a közös „kft”-jüket, aminek a „DÁNIÓ” nevet adták, merthogy az addigra már ismert volt a szakmában. Szépen fejlődött a cég, a szülői ház zeg-zugaiból előbb egy bérelt helyre kerültek (az egyébként egyre növekvő számú) akváriumok, majd ismét vissza a szülői házhoz: a kétállásos garázst rendezték be a bátor és ügyes fiúk telephelynek. Akkoriban a díszhal-eladásaiknak kb. a 95%-a postai csomagokban jutott el a türelmetlen és a különleges díszhalakra nagyon kiéhezett szaküzletetekbe, amely szállítási mód nagyon költségkímélő volt számukra. (Régi szép idők…) De a fejlődés úgy hozta –ami jelentős részt a posta szolgáltatási színvonalának erőteljes csökkenésében nyilvánult meg–, hogy el kellett kezdeniük előbb egy, majd később két autóval a kiszállítást. Na, ez már egyáltalán nem nevezhető költségkímélőnek. (Innentől kezdve a folyamatos növekedésük azt is eredményezte, hogy ha a bukszájuk elkopott, a pótlására elegendőnek bizonyult egy vékonyabb is…)

Időközben a fiatalabb testvér a horgászcikkek értékesítése felé fordult, emiatt már csak keveset tudott a közös cégükben dolgozni. Ez hamarosan azzal járt, hogy békésen szétváltak az útjaik, a DÁNIÓ-ban Csaba tulajdonrészét Antal felesége, Emőke vette át. (Ő nem az az Emőke, aki a rendelések felvétele miatt hívni szokta Önt, mert az egy másik Emőke. Nekünk kettő Emőkénk van! Mint ahogy Katalinból is kettő van. Viszont Robi csak egy van! És Gábor is! Nem beszélve Józsefről és Antalról, akikből szintén csak egy-egy van. Többre sajnos nem futja, ezt is alig tudjuk kifizetni…)

A nagykereskedés meghatározóvá vált a DÁNIÓ működésében és a bevételében, ezért Antal 2002. tavaszán bezárta az 1986. óta működő kiskereskedését. Ez az év a gyökeres változás éve volt, mert –szintén tavasszal–a garázsból átalakított telephely teteje gyakorlatilag beszakadt a sok párától. Szegény Antal! Fogta is a fejét, hogy „Jaj, jaj, most mi lesz?” De a tündérek ismét a segítségére jöttek: Emőke –nem messze a romos telephelytől– talált egy nem túl korszerű, viszont jó nagy és éppen kiadó üres helyiséget! A változásoktól akkor még igencsak félő Antal összeszedte minden bátorságát, erőt vett a félelmein, és kibérelte a jelentős költséggel járó új helyiséget. Bátorságát a Mindenség azzal jutalmazta, hogy a kiskereskedés kiárusításából pontosan annyi pénz folyt be, hogy be tudta rendezni az új telephelyet!

Ezen az új telephelyen csak nagykereskedésként működtek. A tatabányai akvaristák fejéből azonban nem törlődött ki a DÁNIÓ DÍSZÁLLAT-SZAKÜZLET létezésének 16 éve, vágytak olyan halakra is, amit a város akkori kiskereskedései valamilyen oknál fogva nem mertek tartani. Ugyanakkor a tatabányai kereskedések meg nem vásároltak a helyben lévő DÁNIÓ nagykereskedéstől…
Részben emiatt, de döntő részben mégis az akkor kibontakozó gazdasági válság forgalomcsökkentő hatása által kikényszerítve, 2008-ban Emőke és Antal úgy döntött, hogy megnyitnak kiskereskedésként a helyi akvaristák felé is. Innentől a DÁNIÓ két lábon áll, az alap a nagykereskedelmi tevékenység, de annak az árukészletén az akvaristák számára rendelkezésre áll a DÁNIÓ DÍSZHAL DISZKONT, ugyanazon a helyen, de más nyitvatartási idővel. Ennek Emőke a vezetője.

Az eltelt évek alatt a díszhalak forgalmazása mellett fokozatosan újabb, az akvarisztikához szükséges cikkek is a kínálatba kerültek. Jelenleg nyolc ügyes magyar ember dolgozik a DÁNIÓ-ban. (Róluk itt olvashat.)Új logó

Jelenleg itt tart a történet, az Önök segítségével tudjuk tovább írni…

(Epilógus: az a bizonyos első hal, amit a kisfiú a Balaton partján kapott egy ismeretlen horgásztól, egy „paptetű” volt. Milyen szerencse, hogy a kisfiúból ennek ellenére sem pap sem tetű nem lett…)